Széki táncok

Székről

 
A Kolozs megyei település az ún. Erdélyi Mezőségen, a Kis-Szamos egyik mellékvölgyében, dombos vidéken, hegyoldalakkal, völgyekkel szabdalt, nádasokkal, tavakkal tarkított, kopár vidéken fekszik. Kiesik a főút- és a vasúthálózatból, zsákfalu – talán ezért is tudta megőrizni oly sokáig a hagyományait.
Bár részét képezi az ún. Erdélyi Mezőségnek, mégis önálló népművészettel, népzenével és táncrenddel rendelkezik. A községet 99%-ban most is magyarok lakják.
Kolozsvár jellegzetes színfoltját jelentették szinte máig az itt cselédeskedő vagy földmunkát végző és piacozó fekete-piros szoknyás és kék lajbis, szalmakalapos székiek.
 
 

A széki tánckészlet

 
A széki táncok és tánczene régies gazdagsága annak köszönhető, hogy a hajdani fejlett mezővárosi táncélet szervezett közösségi keretei csaknem máig fennmaradtak. A kulturális önellátó jellegét elszigeteltsége és különleges városi öntudata révén megőrző, népes település zárt szigetként emelkedik ki a közép-erdélyi - közelebbről észak-nyugat mezőségi, ill. Kis-Szamos völgyi táncdialektusból. A közösségi táncélet zárt hagyományai biztosították Széken Erdély s egyben a Kárpát-medence egyik legépebb, fejlett táncciklusának fennmaradását, amelyben számos régibb tánc- és zenestílus, műfaj és típus ötvöződött. A széki táncok mindegyike kapcsolódik a környező közép-erdélyi tánckincshez, de összefüggő egységükben csak Székre jellemzőek. A táncok formája egyszerűbb, szabályozottabb és közösségibb, mint másutt. Nincsenek kiemelkedő táncos egyéniségek, viszont a táncok műfaji - formai - zenei tekintetben többrétűek.
 
A széki táncciklusban, az un. párban a táncok sorrendje meghatározott. Fejlődésének, alakulásának mintegy három időbeli fázisát tudjuk követni.
 
1. Régebben, ugyanúgy, mint másutt a táncciklust a férfitáncokkal kezdhették meg, s így a sorrend feltehetően sűrű tempó, ritka tempó, magyar + lassú és csárdás volt.
2. A 40-60-as években a magyar + lassú, csárdás, porka, hétlépés követték egymást. Alkalmilag átmenetként „lassú csárdás” is szerepelhetett a lassú és a csárdás között. A férfitáncok már csak a szünetben kerü1tek sorra.
3. A hatvanas évek második felétől a párban a magyar + csárdás, porka és hétlépés szerepelnek. A lassú használata már csak kivételes, alkalmi jellegű, és a virtuskodó, improvizatív egyéni, kettes, valamint kis- és nagycsoportos, egyöntetű körben járt férfitáncok helye pedig a táncszünetekben van.
 
Sűrű tempó
A széki sűrű tempó a közép-erdélyi legényes tánc legegyszerűbb Szamos-völgyi, mezőségi altípusába sorolható.7 A sűrű tempót mindig a ritka tempó követi. Motívumkincse csekély, főként egyszerű, szűkmozgású sarkazó-kopogó figurázás, s néhány összetett, kétütemes, olykor szinkópás csapásolás alkotja a táncot. Nyolcütemes pontjai egyszerű szerkezetűek. A táncfolyamatban a pontok javarészt azonosan ismétlődnek, ill. térnek vissza. A legegyszerűbb struktúrájú csoportos táncváltozatokban a figurázó és csapásoló pontok szabályszerűen váltakoznak. A tánc elején és végén (néha pihenésként közben is), a nap járásával ellentétes irányban ujjaikat pattogtatva körbesétálnak.
 
Ritka tempó
A ritka tempó az un. „lassú legényes” táncok Mezőségen elterjedt egyik fajtája, amely a közép-erdélyi románság körében is általános. Lassú tempójú, gyorsdüvős kontraritmusú, hangszeres dallamok kísérik. A tánc ritmikáját lassabb és gyors elaprózott értékek váltakozása jellemzi, s ezáltal változatosabb a sűrű tempóénál. Motívumkészlete 6-8 motívumból áll: tulajdonképpen a sűrű tempó figuráit alkalmazzák meglassítva, csapásolóit pedig meggyorsítva. A lassabb ritmusú figurázások néhány egyszerűbb lépegető-sétáló, hegyező-sarkazó és virtuóz csavaró-lábkörző, un. lábfacsaró motívumból állnak. Az ismétlések és visszatérések egyhangúságát a lassú figurázó és a virtuóz csizmaverő pontok kontrasztja ellensúlyozza. A tánc felépítése hasonló a sűrű tempóéhoz (sétálás, figura, csapás váltakozása), de a ritkát jóval hosszabban, kevésbé egységesen, számtalan egyéni változattal táncolják.
 
Verbunk
Széken ritka és kevesek által táncolt férfitánc a verbunk. Csak alkalmilag, rövid időtartammal fordul elő, mintegy ráadásként a másik két, közhasználatú férfitánc után.
 
Magyar
A magyar vagy négyes két páros zárt körökben járt táncforma, a mai széki táncciklus kezdőtánca. Ez a táncfajta megfelel a Széket környező Szamos- és Borsa-völgyi, nyugat-mezőségi magyarság köréből ismert un. „lassú magyar”-nak, amely rögtönzött férfitáncként és azt kísérő női körtánc verzióban élt. A fejlett, nagy formájú dallamok hangszeres tánczenei eredetére utalnak a jaj, haj, tralala stb. szövegpótló toldalékok, a táncszó-szerű alkalmi szövegek, valamint az, hogy a tánc számos dallama csupán hangszeres formában ismert.
A négyes magyarban a legények a leányok dereka mögött fognak kezet, míg a leányok a legények karja fölött zsebkendőikkel fogódznak szoros körbe. A tánc ismétlődő alapmotívumát, az egyszerű forgólépést időnként irányváltásokkal szakítják meg. A négy táncos bámulatos összhangja - ahogy a kört egy emberként forgatják - teszi ezt az egyszerű táncot is kivételesen virtuózzá, sodró lendületűvé. Az irányváltás un. toppintásokkal, kétütemes dobogó, testsúlyváltó lépésekkel történik. A forgás fokozódásával a kör újra megfeszül. Három fordítás után, (jobbra, balra, jobbra forgás 8 ütemenként) pihenésül a kör rendszerint kiereszt, vagyis a kézfogást elengedve (jobbra) a menetirányba fordulva, egy darabig szabadon - de a körformát megtartva - kereken mennek. A sétálás közben a leányok (saját) zsebkendős kezüket összefogják, a legények pedig kontrás ritmusban tapsolgatnak vagy ujjaikkal pattogtatnak. Gyakran a ritka tempó lábfacsaró és csizmaverő fogásait is táncolják, mintegy megcifrázva a sétálást. A szűk és zsúfolt táncházban a négyes magyart táncoló körök nem egyszerre, hanem egymáshoz képest időben eltolódva, kánonszerűen forognak, és kánonszerű a dobogó váltás vagy sétálás is. A székiek e ma is kedvelt tánca 15-20 percig is eltarthat.
 
Lassú
A széki lassú a Kárpát-medence leglassabb párostánca, amely a négyes magyar folyamatának kis pihenő-szünettel való megszakítása után kerül sorra. Régen a legények a lassút dalolva, libasorban, egylépéses motívummal, a nap járásával ellentétes irányban körbesétálva kezdték, majd már a négyes magyarban kiválasztott párjukat keresztnevükön szólították táncba. A még ma is élő formában a bekezdés nélkül szoros fogással összeölelkezve ide-oda felet forgó kétlépéses csárdással ( vagy ). Végig szabályos körben, egyöntetűen, térbeli változatok nélkül táncolnak. Néha a kört következetesen szűkítik és tágítják is. A lassú dallamait sánta, kvintolás lassú-dűvővel kísérik, és tánc közben csaknem mindig dalolnak. A széki lassú az utóbbi évtizedben már kiszorult a táncrendből, és csak a akodalomban fordul elő.
 
„Lassú csárdás”
Csak a 40-es évektől ismerték meg a székiek az új stílusú „lassú csárdást”, amely máig sem vált a táncciklus szerves, állandó alkatrészévé. Csupán alkalmi táncként járták néha a lassú és a gyors forgós csárdás közötti rövid átmenetként. Néhány divatos népies műdalra (pl: Nem loptam én életemben...), vagy új stílusú népdalra csupán a kétlépéses motívumot táncolták, de már oldottabb, változatosabb, térbelileg kevésbé kötött alakzatban, mint a lassút. A motívum előadásmódja pedig feszesebbé válik a meggyorsult tempó és az egyenletes ritmus következtében.
 
Csárdás
A székiek régies forgós párostáncukat ugyan csárdásnak nevezik, de táncuk még nem viseli magán maradéktalanul nemzeti párostáncunk, az új friss vonásait. A mulatság nyitó- és záró táncát, amely a ciklikus táncrendben mindig a lassúhoz kapcsolódott, újabban a porka és hétlépés követi.
A táncot mindvégig zárt összefogódzással járják. Az igen sebes, sima páros forgást nem a gyors lépések, hanem a forgásfok növelése eredményezi. A testoldalakkal szorosan egymáshoz simulva, az egymás mellé helyezett belső lábon végzik hosszanperdülő forgásaikat. Az irányváltó lépéseknél a forgás lelassul, a nőt kissé oldalra kieresztik, s megcserélik a fogást. A hosszú, szédítő forgást néha rövidebb félfordulós lépésekkel is váltogatják; pihenésként az egylépés is előfordul. A ritmusú előre-hátra mozgó dobogtatást a férfi vagy kezdéskor, vagy a forgás utáni pihenésként járja.
A szűk tánchelyen nem egyszerre forognak a párok, hanem a banda előtt „rendre táncolnak”. A napiránnyal ellentétesen, lassan körbehaladó párok a banda előtt oldalt fogással oszlopban felsorakozva, finom ingó mozgással várnak sorukra. A zenészek elé kerülő pár néhány ütemig szembenfogással dobogtat, vagy rögtön forgásba indul, és csak a sebes forgás-sorozat után adja át helyét a következő párnak. Ezután-néhány lépéssel odébb, egyre csökkenő intenzitással még folytatják a táncot, végül egylépéses motívumokkal csatlakoznak a pihenő-várakozó párok sorához. A széki csárdás összképét így néhány félkörívben, egymás mellett elhelyezkedő egyre kisebb erővel táncoló pár, s ennek folytatásaként a banda bal oldaláig sorakozó, alig mozgó-ringó párok látványa jellemzi. A hosszantartó táncban nem fáradnak el, mert a párok gazdaságos időbeosztással, szakaszos intenzitással, egymást váltva táncolnak.
 
Porka
A porka az 1940-es évektől elterjedt olyan újabb jövevény, amely még szervesen illeszkedett a hagyományos széki táncstílushoz. A közép-európai eredetű polka Erdélyben is ismert formáiból. Széken a régies gyors forgópolka kapott helyet a táncciklus utolsó részében, a csárdás után. Újabb, vegyes zenei anyaga főként németes polka, román szirba, s a két háború közötti magyar műzenei darabokból áll.
A porkát egyszerre, teljesen egyöntetűen táncolják, így térbeosztása, koreográfiája szigorúan kötött. A párok oldaltfogással, oszlopsorban, szorosan egymás mögé sorakoznak a zenészek előtt. Az első pár dobogtatva hátraszorítja a többieket, majd egymás után, szakaszos késéssel lendülnek a párok sima, állandóan haladó forgásba. A jobbra forgó párok a napiránnyal ellentétesen haladnak körben a tánctér peremén, gondosan ügyelve az egymás közötti távolságra. Nagy tömeg esetén 2-3 turnusban ismétlik meg a táncot. Ilyenkor a sorukra várakozó párok a tánchelyiség közepén, arccal kifelé fordulva, mintegy tömör szigetet alkotva mozdulatlanul szoronganak, míg a többiek sebesen keringenek körülöttük.
 
Hétlépés
A hétlépés a táncciklus porkát követő záró tánca. A német eredetű, de igen széles körben elterjedt, Erdélyben is gyakori táncot Széken szintén csak néhány évtizede ismerik. Első dallama a német „Siebenschritt” változata, s ehhez újabban egy másik, románoktól kölcsönzött, periodikus felépítésű dallamot is kapcsoltak.
A hétlépést a porkánál kialakított kör alakú, oszlopos rendben, a napiránnyal ellentétesen haladva, lassan táncolják. Az egyöntetű, kötött felépítésű tánc két motivum kombinációjának többszöri ismétléséből áll. Az előre-hátra haladó lépéseket néha szemben kézfogással is járják, s csizmaveréssel, a nő kar alatti kiforgatásával is megcifrázzák. A táncciklust befejező hétlépés végén a legények - mintegy elköszönésként - a leányt régebben derékon kapva megemelték.
 
 
A kilenc tánctípus természetszerűen nem mind volt egyszerre, egyidejűleg a táncciklus része, hiszen a ciklus többször módosult a század eleje óta: bizonyos régibb táncok (férfitáncok, lassú) kiestek, újabbak pedig bekerültek a táncrendbe („lassu csárdás”, porka, hétlépés) Bemutatásuk sorrendje azonban tükrözi a táncok egykori vagy jelenlegi ciklusbeli helyét.
 
 
Források: Martin György, klezse.ro, ordogtergye.ro, sulinet.hu
 
 
Ez egy lábléc -- ha kell.